Naruto: Rise of the Ninja

Az évekig tartó háborúnak vége. Megalapultak a nagy nemzetek shinobi falvai, de a hatalmat még meg kell szilárdítani. Csatlakozz és változtassuk meg együtt a történelmet!
 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share
 

 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén

Go down 
SzerzőÜzenet
Hyuga Genzo
Admin
Hyuga Genzo

Hozzászólások száma :
279
Join date :
2012. Feb. 07.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyVas. Jan. 01, 2017 10:10 pm

Küldetés résztvevői: Uchiha Aenbiki, Yuko Sauri, Shimura Funari(NJK)

Kora délelőtt van, mindenkire rábízom, mit csinált eddig. Azonban, a délelőtt folyamán egy futár érkezik hozzátok, aki egy rövid üzenetet ad át nektek: Teljes felszerelésben jelenjetek meg a a főkapunál! A dolog nem tűr halasztást, éppen ezért maximum 1 órát kaptok. Ha késtek, komoly következményei lesznek! Ezt követően a futár távozik. Ha kérdeznétek, akkor nem tudja miért kell megjelennetek a kapunál.
Ha időben oda értek, akkor Uchiha Madara vár bennetek. Látszik rajta, hogy kissé mérges, ráadásul ezt a hangján is lehet érzékelni. Ennek ellenére nem szid össze titeket, hanem egy tekercset vesz elő, majd unott hangon felolvassa nektek.
- Üdvözöllek benneteket Konohagakure gyermekei! Egy fontos feladattal szeretnélek megbízni benneteket: a Tűz Országának vezetője, maga a Daimyo fordult hozzánk egy kéréssel. A lényeg, hogy az adószedőit folyamatosan megölik, nektek pedig meg kell találnotok az elkövetőket! Semmilyen plusz felszerelést nem kaptok, mindent szerezzetek be magatoktól! A csapat vezetését is majd egymás között eldöntitek. Induljatok minél hamarabb! A jutalmatokat akkor fogjátok megkapni, ha visszaértetek. Illetve, ha megbizonyosodtunk a sikeretekről! Azt hiszem ennyi lenne az egész. Távozhattok, de várunk titeket vissza minél hamarább!
Madara nem vesztegeti sokáig az időt. Miután előadta a küldetéseteket, egy pukkanás kíséretében eltűnik. Nincs időtök kérdezni, egyszerűen csak magatokra maradtok hármasban. Mit tesztek?


_________________________________________________
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.
Vissza az elejére Go down
Yuko Sayuri

Yuko Sayuri

Hozzászólások száma :
43
Join date :
2016. Oct. 16.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyHétf. Jan. 02, 2017 4:33 pm

A reggeli után Sayuri a szokásos reggeli gyakorlatait végezte otthon. Gyakorolni és ismételni mindig kell, akkor is, ha valaki már jóval túl van az alapokon. Épp befejezte és leült volna meditálni egy kicsit, amikor egy futár érkezik és ad egy rövid üzenetet.
-Értettem. Köszönöm.-felelt egy biccentés kíséretében a futár felé.
Gyorsan átöltözött, majd összeszedte a felszerelését. Ha ilyen sürgős, akkor biztosan komoly dologról van szó. Néhány perc alatt indulásra készen volt. Elrakott némi előre bekészített élelmet is, hisz nem tudhatta, mennyi időt lesz távol. Végül futva indult a kapuhoz.
Valójában feleslegesen futott, hiszen sétálva is legfeljebb harminc perc eljutnia otthonról a kapuig. Így a készülődéssel együtt is bőven benne volt még az egy órás határidőben. De inkább előbb érjen oda, mint később. Odaérve már csak ki kellett várnia a történéseket. Még két másik fiatal shinobi csatlakozott hozzá. Az egyikük Funari volt, a korábbi küldetésről. A másikat nem ismerte.
Madara ismerteti a helyzetet és a feladatot, majd eltűnik, ahogy mindenkinek szokása. Ez után már csak az a kérdés, ki legyen a főnök. Neki mondjuk mindegy. Sőt, inkább más, mint ő.
-Yuko Sayuri, örvendek.-mutatkozik be Aenbikinek.
Vissza az elejére Go down
Uchiha Aenbiki

Uchiha Aenbiki

Hozzászólások száma :
19
Join date :
2016. Nov. 24.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptySzer. Jan. 04, 2017 6:28 pm

Reggel hét óra negyvenkét perc. Az eszközök előkészítve. A kohó üzemi hőfokon. Az alapanyag megmunkálásra vár. Elmém kellően tiszta, edzett, és fókuszált az alkotáshoz. sharingan: aktiválva.
~Jól van, lássunk is akkor mire vagyok képes! ~gondoltam, mikor is neki akartam látni egy újabb páncélkiegészítő elkészítéséhez.
A reggel hat órai koránkeléssel a szigorú napirendemhez igazodva kíséreltem meg a mai nap páncélkészítői ismereteimen csiszolni egy keveset. Már napok óta dolgozom egy többfunkciós öv dizájnján, és elkészítésén, de mindeddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt, vagy már a tervezésnél kénytelen voltam elvetni. De ezúttal éreztem, hogy sikerrel fogok járni. Késő éjszaka is még ceruza volt a kezemben, de úgy gondoltam, megtaláltam a megoldást a darabok illesztésének problémájára. Már éppen tettem volna a kohóba az alapanyagot az olvasztáshoz, amikor...
Közömbösen egyhangú, és folyamatos dörömbölést véltem észlelni, füleimnek hála. A hang minden kétséget kizáróan a bejárati ajtó felől érkezett. Őszintén reménykedtem benne, hogy aki ilyen korán reggel keresi a nem létező haragomat, nem a kéményem által kibocsátott füst miatt szeretne vagy panaszt tenni, vagy épp kifejezni aggodalmát. Amennyiben igen, kénytelen leszek a megszokottnál udvariatlanabb módon elküldeni a fenébe az illető.
Ahogy közelítettem az ajtóhoz, valami furcsa megérzés kezdett hatalmába keríteni. A folyosónál elvezetett kéményelválasztó fal enyhén beázott az elmúlt napok esőzései miatt, a tükör ferdén állt a folyosón, és még a bejárati ajtó is nyikorgott, ahogy kinyitottam. Valami egyértelműen azt súgta, hogy a mai napom nem lesz kifejezetten kellemes. Ezt megerősítette a futár is, aki az üzenetét hozta leendő mai, be nem tervezett programomnak.
Az üzenet rövid volt, és tömör, bár azt közel sem mondhatnám, hogy lényegre törő lenne. Hiányzott belőle valami, amit úgy hívnak egyes elvetemültek, hogy...konkrétum. Szörnyen unott fejjel néztem vissza a szerencsétlen futárra.
-Feltételezem halvány lila segédfogalma sincs róla, hogy mégis milyen indíttatásból kell engedelmeskednem a leírtaknak. -jelentettem ki több, mint egyszerű cinizmussal.
Az illető némán rázta a fejét. Még egy utolsó, kósza pillantást vetettem az üzenet mindkét oldalára, hátha észreveszek valami rejtett részletezést, de sajnos tévedtem. Sóhajtottam egyet, majd hátat fordítottam az ipsének.
-Üzenje meg a feladónak, hogy ott leszek a megbeszélt helyszínen természetesen, ebben a a halasztást, és várakozást nem tűrő, fontos ügyletben.

Nem tartott szerencsére sokáig elkészülnöm, már lassan hozzászokom a "Gyertek ide azonnal, mert csak, és mert szíjat hasítok a hátatokból!" jellegű megkeresésekhez, és előre felkészülök. Mivel még nem kaptunk semmilyen részletezést, ezért az általános ruházatomat készítettem elő az útra. Kellő mozgékonyságot adott, de elegendő fémmel is el volt látva ahhoz, hogy ne érezzem magamat védtelennek. Pakoltam némi száraz élelmet, a jegyzeteimet, némi extra papírt, írószert, és hasonlóakat. Fegyvereimet, valamint bármi nagyobb felületű dolgot pedig gondosan tekercsbe zárva pakoltam el. Ha van a pecsételésnek gyakorlati haszna a hétköznapokban, az minden bizonnyal ez lehet. Kampós kardjaimat hátamra véve indultam el a főkapu felé.
A bejáratnál három személyt találtam. Órámra ránézve az időzítésem pontos volt, nyolc óra negyvenöt perckor odasétáltam, az akkor már csak és kizárólag rám várakozó három személyre. Kettőnek nem kifejezetten ugrott be sem az arca, sem a személye, de a harmadikat már egy párszor volt balszerencsém szemügyre venni.
~Ha már az Uchihák igen mélyen tisztelt Madara is a helyszínen tartózkodik, csak nem lehet elhanyagolhatóan lényegtelenség, ami miatt összeverbuváltak itt minket. ~gondoltam elsőre.
Sajnos azonban az unott pofáját, és az ingerültséggel vegyes undort alapul véve sejthettem volna, hogy valami más lehetett a dologban.
~Jellemző...Alig lett vége a háborúnak, és már adószedők portyáznak a földesúr megbízásából. És persze nekünk az őket támadókat kellene eltennünk láb alól, persze csak úgy uk-muk-fuk.
Madara nem várta meg sajnos, hogy kérdéseket intézhessen bármelyikőnk is hozzá, és, bár nem szokásom alaptalanul vádolni másokat, valamiért olyan érzésem támadt, mintha ez a feladat valójában őrá lett volna kiosztva, csupán méltóságán alulinak érezte szimpla banditákat hajkurászni.
~Se részletezés, se kisegítés...ragyogó. Kíváncsi vagyok, legközelebb vajon egyáltalán értesítést kapunk-e a küldetéseinkhez? ~bosszankodtam, amikor is egyik leendő csapattársam szólított meg, valami üdvözlőféleséget intézve felém. Komor arccal ránéztem a hölgyre, és azonnal előkaptam egyik noteszemet, egy ceruzát, és gyorsan rajzolni kezdtem, amíg még ezt az arcot vágta. Feltehetőleg a Sayuri névre hallgató egyén ezt egy kissé furcsának találhatta, de miután végeztem a gyors skiccel, és alá firkantottam a nevét, jómagam is biccentettem felé.
-Uchiha Aenbiki- jelentettem ki szárazon, majd, mintha valami borzongás futott volna a hátamon végig, úgy éreztem szükséges az alábbit is hozzátennem -...a Goukin-ágból. szintén örvendek.
A biztonság kedvéért azért egy picit hátrasandítottam, nem-e veszek észre egy, a megszokottnál nagyobb termetű nőszemélyt valamelyik ház mögül leskelődni. Miután megbizonyosodtam róla, hogy ez nem így van, a harmadik személyt is skiccelni kezdtem.
-És részedről kihez van szerencsénk? -szólítottam meg a korábbi, második személyt.
Vissza az elejére Go down
Hyuga Genzo
Admin
Hyuga Genzo

Hozzászólások száma :
279
Join date :
2012. Feb. 07.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptySzer. Jan. 18, 2017 9:50 pm

Miután Madara eltűnik, magatokra maradtok. Első dolgotok az ismerkedés, amit Sayuri és Aenbiki gyorsan letud. Ezt követően pedig a harmadik társon van a sor. A kérdésre int egyet, majd ő is bemutatkozik:
- A nevem Shimura Funari! Fuuton és taijutsu használó vagyok - jegyzi meg. - Ha jól hallottam, ez a fickó azt mondta, a feladatunk nem tűr halasztást... nem kellene indulnunk? Ha senki nem akarja magára vállalni a vezető szerepét, akkor majd én irányítom a csapatunkat!
Ekkor megmozgatja kicsit a csontjait és várja hogy mit feleltek.

// Funari: kép //


_________________________________________________
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.
Vissza az elejére Go down
Yuko Sayuri

Yuko Sayuri

Hozzászólások száma :
43
Join date :
2016. Oct. 16.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyPént. Jan. 20, 2017 7:31 pm

A fiú ahelyett, hogy válaszolt volna, mintha rajzolt volna valamit. Legalábbis a hangokból így ítélte meg. Mindenesetre szóvá nem akarta tenni. Bizonyára van rá valami ok, ha el akarja mondani, talán idővel megteszi. Esetleg rákérdez, ha sikerül szóba elegyedni vele. Funari látván a tétlenségüket, máris kézbe akarja venni az irányítást.
-Te aztán szeretsz törtetni, Funari.-jegyezte meg közömbös hangon.
Felemelte a hátizsákját a földről, majd a hátára vette és elindult a kapuőrökhöz, hogy gyorsan elintézze a papírmunkát velük.
-De ha ennyire vágysz a vezető szerepre, nekem nincs ellenvetésem. Csak induljunk.
Megvárta, míg a többiek is intézik a dolgaikat, majd elhagyták a falut. Az igazat megvallva ő tényleg nem akart vezető szerepet. Szóval vigye csak a fiú, ha ennyire akarja. Amíg nem száll a fejébe és talán még jól is megy neki, addig rendben van.
Vissza az elejére Go down
Uchiha Aenbiki

Uchiha Aenbiki

Hozzászólások száma :
19
Join date :
2016. Nov. 24.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptySzer. Jan. 25, 2017 9:56 pm

Magamban egy picikét elnevettem magam, leendő vezérünk képzelt babérjain való tündöklése közben, ahogy a róla készült, utólag kissé pökhendisre sikerült karikatúrát befejeztem.
~Igazán vicces nem fajtárstól hallani a tiszteletlen hangvételt az Uchihák legnagyobb Madarával szemben. -jegyeztem meg magamban rögvest.
Természetesen nem kifejezetten tartottam alkalmasnak ezt a Funari Shimura nevezetű fickót a vezetésre. Bár feltételezhetően az önbizalma, és az ambíciója felé kétség sem fér, a megfontoltság távolabb sem állhatott volna tőle, mint hozzám képest a frissen épült Faluközpont.
A hosszú hajú hölgyemény pedig nem tűnt valami határozottnak, de ennek megfelelően biztosan könnyebben képes majd hallgatni az értelmes beszédre. Még nem tette szóvá, hogy engedély nélkül rajzolom, szóval úgy vélem rendben lesz. Viszont ekkora fejetlenségben kénytelen voltam kezembe venni a dolgokat.
-Remek elgondolás, miért is nem fésüljük át már rögtön az egész országot, és verünk laposra minden jöttment banditát, ha már itt tartunk? Minden bizonnyal jövedelmező lesz, hasznos, és még a világbéke megteremtéséért is külön érdemrendet fogunk kapni, melyet személyesen a Hokage, és a Daimyo ad át szerény kis csapatunknak. -jegyeztem meg, nem gyenge cinizmussal a hangomban. A jegyzetemet eltettem, és lassan elindultam csapattársaim után.
-Persze, induljunk, hiszen az önkényes adóbeszedők lefülelése fontos államérdek, és tényleg nem tűr halasztást. Azonban...szerintem volna néhány bökkenő itt az elképzeléssel. -folytattam olyan bántó hangnemmel, amennyire hirtelen csak tudtam, kissé viaskodva a megszokott hidegvéremmel. Hiába, nem szeretek fölöslegesen rohangálni, pláne azután, hogy a frissen befűtött kohót voltam kénytelen leengedni, és otthon hagyni...
-Egy: Nem tudjuk, hová kell mennünk. Szép, nagy ország a Tűz Országa, és amennyit én láttam belőle, gyönyörű, vadregényes tája az egész vidéket behálózza. De nem tudjuk, hol csaptak le a banditák utoljára. -kezdtem bele a magyarázatba, látványosan gesztikulálva, és felmutatva az egyik ujjamat.
-Kettő: Nem tudjuk, kikkel állunk szemben. Nem tudjuk, hányan vannak, milyen felszereltségűek, vannak-e túszaik, van-e közöttük shinobi, és még sorolhatnám...
-Három: Ha még találunk is ennek a rendkívül részletes leírásnak megfelelő csapatot, mi garantálja, hogy jó személyeket kapunk el, és megkapjuk-e érte a fizetésünket? Lenyűgöző az altruizmusos szorgalom, de én személy szerint nem szeretek ingyen dolgozni.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd sóhajtottam egyet. Még most is szinte hihetetlennek éreztem, hogy ténylegesen semmi konkrétumot nem kaptunk, és ez egyedül engem zavar...
-Nem kívánok vezetésed útjába állni, kedves...Fuutaro...Fuukusho...maradjunk a "Taifuuto"-nál. -jegyeztem meg Fuunarinak gúnyosan szelíd mosollyal arcomon.- Én csupán egy jámbor shinobi vagyok, aki szeretné hatékonyan végezni a munkáját. De, mint csapattárs, ha megengedsz egy javaslatot...
Ezen a ponton igyekeztem komoly, és megfontolt arcra váltani. Bár eddigi tapasztalataim alapján nem volt sose jó vége, ha pofátlan voltam, de legalább eredményre vezetett.
-Mivel erősen kétlem, hogy meghívó nélkül beengednek a Daimyohoz, szerintem az első utunk a Faluközpontba kellene, hogy vezessen minket, ahova a küldetésünk leadták. Csak hagytak valami konkrétumot, és nem vállalta el a falu mindennemű nyom nélkül. -fejeztem be a mondókámat. Ezt követően ismét mosolyra váltottam, és megérintettem Funari vállát. -De persze! Induljunk! Feladatunk nem tűr halasztást!
Vissza az elejére Go down
Hyuga Genzo
Admin
Hyuga Genzo

Hozzászólások száma :
279
Join date :
2012. Feb. 07.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyKedd Feb. 07, 2017 10:43 pm

Úgy tűnik a fiú nem veszi fel Aenbiki sértését, ami a nevét illeti. Egyszerűen csak biccent egyet, de nem mond semmit. Miután a fiú befejezi a mondókáját, lelkesen a magasba emeli az öklét:
- Akkor hát, irány a központ! Megpróbálunk újabb infót szerezni a feladatunkat illetően, utána pedig irány a vadon!
Ezután pedig így is tesztek. Elindultok a faluközpontba, pontosan a Hokage palotába. Amikor megérkeztek, azonnal az egyik földszinti irodába veszitek az irányt. Jelenleg itt foglalkoznak a küldetések feldolgozásával. Amikor beléptek, egy kunoichi kissé csodálkozva néz rátok.
- Segíthetek valamiben? - kérdezi.
- Igen - lép közelebb Funari. - A Daimyo küldetését kaptuk, de nincs túl sok információnk az üggyel kapcsolatban. Tudna esetleg segíteni?
- Hmm, lássuk csak - mondja a nő, majd egy szekrény fiókjában el kezd keresgélni. - Ami azt illeti, van néhány információnk, ami könnyen megsegítheti a feladatot számotokra. Egy felderítőnek hála van egy képünk a bandáról, illetve tudjuk, hogy merre szoktak tevékenykedni. Áh, meg is van! - mondja, majd elővesz egy aktát.
- Itt a kép a bandáról! Ami még ezen kívül ismert, hogy a Tamashika falu melletti erdőben tanyáznak valahol. Eddig még senki sem tudta elkapni őket, ezért bérelt fel minket a Daimyo. Szóval, ha lehet akkor ne szúrjátok el!
- Rendben - biccent Funari. - Ezt a Tamashika falut merre találjuk?
- Ezt nem tudom, ráadásul térképem sincs. Ezt az információt már derítsétek ki magatoknak! A képet megtarthatjátok, ha szeretnétek. Viszont most távozzatok, hamarosan ebédidő, addig még szeretnék elrendezni egy-két dolgot.
Mivel már nem segít tovább, így kénytelenek vagytok elhagyni az irodát. Amint kiléptek az ajtón, meglátjátok a folyosón Madarát. Szerencsétekre nektek háttal áll, így van időtök lelépni az épületből.
- Valaki tudja merre van ez a falu? Esetleg egy térkép valakinél? - kérdezi Funari. - Bármilyen ötletet meghallgatok. Én mondjuk azt javaslom, hogy menjünk a piacra és ott kérdezzünk meg egy kereskedőt. Vélemény, vagy valami jobb ötlet?

A kép: link

// Aenbiki: 1 Sayuri: 0 //


_________________________________________________
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.
Vissza az elejére Go down
Yuko Sayuri

Yuko Sayuri

Hozzászólások száma :
43
Join date :
2016. Oct. 16.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyCsüt. Feb. 09, 2017 6:21 pm

Rövid ötletelés után arra jutott a csapat, hogy utána kellene járni pár dolognak, mielőtt kilépnek a kapunk. Való igaz, nem sok derült ki. Madarát úgy tűnik nem nagyon érdekli semmi. Csak adott egy rögtönzött feladatot, nagyjából zéró információval. Aztán meg elvárja, hogy tökéletes munkát végezzenek. Sayuri elgondolkodott ezen, de nem szólt róla. Inkább elmentek a faluközpontba, ahol is végül kaptak némi információt, amin már el lehet indulni. Persze, ha kaptak volna pár támpontot alapból, rég elindulhattak volna.
-Nos, ez már valami. Már csak ennek a Tamashika falunak a helyét kellene kideríteni.-értett egyet ő is a megállapítással.
Funari legjobb ötlete a piacon kérdezősködés volt. Talán bejön, talán nem. De végül is Sayurinak támadt egy jobb ötlete.
-Szerintem van esélyünk térképet találni az országról a könyvtárban. Esetleg a madárházban is lehet valaki, aki tud válaszolni, elvégre a madarak sem maguktól tudják, hová kell menniük.
Vissza az elejére Go down
Uchiha Aenbiki

Uchiha Aenbiki

Hozzászólások száma :
19
Join date :
2016. Nov. 24.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptySzer. Feb. 22, 2017 2:23 pm

Meg kell, hogy valljam, nem egészen erre a reakcióra számítottam a sráctól.
~Nem elég, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta a sértésemet, még tudomásul is vette, amiket felhoztam neki. ~jegyeztem meg magamban pislogva. Összességében sokkal pozitívabbá vált kedves Taifuuto a szememben...de ettől még mindig úgy vélem, hogy a kelleténél egy kicsikét több lelkesedés lenne.
Sayuri eleinte passzívabb megnyilvánulást mutatott a felvetés felé.
~...de legalább nem ellenkezik fölöslegesen. ~tettem hozzá magamban. Ilyen körülmények között még az se kizárt, hogy gördülékenyen tud működni a küldetés. És ki tudja? Talán még az is lehet, hogy hazaérünk, mire este lesz.
Utunk az elhangzottaknak megfelelően a Hokage palotája felé vezetett, ahonnan reménykedtünk további útmutatásról. Szerencsénkre a bejelentő nem volt teljesen analfabéta, és ezek szerint csupán kedvenc Palimadaránk felejtette el, hogy még felderítő akció is volt a küldetéses banda irányában. Annyira részletes volt, hogy még fényképet is adtak az elkövető bandáról.
-Nocsak! Ezek nagyban meg fogják könnyíteni a dolgunkat. Még az is lehet, hogy megtaláljuk őket... -jegyeztem meg cinikusan a kunoichinek, aki a további kérdéseinkre csupán az ebédjéről volt hajlandó mesélni.
A félsikerünket követően az irodából kilépve békésen vizsgálgattam a fotót, amikor is egy ismerős hajkoronát pillantottam meg hátulról...egy gyanúsan ismerős hajkoronát.
~Oké...akkor most szépen, lassan, óvatosan hátrálni...~jegyeztem meg, miközben társaimra néztem, reménykedve, hogy ők is követik a példámat. Ha egy dolgot megtanultam a famíliámról, hogy még a közeli rokonság sem mentesít egy kiadós veréstől, amennyiben egy nálad erősebb Uchiha haragjával kell szembesülni.
Miután sikeresen kilopakodtunk egy teljesen legálisan használható épületből, a saját bőrünket féltve, tanakodni kezdett a csapatunk a további lépéseken. Amíg ők a javaslataikat hozták fel, én tovább böngésztem a fényképet, hátha ki tudok róla deríteni bármi extrát.
Funari és Sayuri ötletei után jómagam is érdemesnek tartottam megtisztelni őket a saját elképzeléseimmel.
-Igazából mindegyik felhozott ötlet egy jogos felvetés. Jómagam még sosem jártam abban a faluban, de ha nekiállunk a piacon kérdezősködni az ottani kereskedőktől, az olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Rengeteg árus a piactéren, és fene tudja, mennyi időt is pazarolunk el vele. -szólaltam meg tűnődve, majd elkezdtem fel-alá járkálni, miközben továbbra is a fényképet néztem. -A madárház már valóban egy jobb próbálkozás, a felderítők ott szoktak gyülekezni, és talán kaphatunk még extra infót ennek a bandának a mozgásairól. A könyvtár is jó ötlet, valószínűleg pontosabb térképeket kaphatunk egy hadi felderítő osztag munkája alapján, mint amiket a piacon szednénk össze.
Ekkor felemeltem a magasba a fényképet, és úgy folytattam tovább monológomat.
-Madara azt is elfelejtette közölni velünk, hogy egy felderítő alakulat már járt ennek a csapatnak a nyomában. Különben fényképünk se lenne az elkövetőkről. -ekkor eléjük toltam a fényképet. -Nézzétek meg: egyenruha, egyenkard. Túlságosan szervezett mozgalomnak tűnik nekem egyszerű bandita csoportosulás létére, bár lehet csupán túlkomplikálom. Sőt, az arcukból nézve pontosan tudták, hogy fényképezik őket. Ha a kunoichinek hihetünk, ezt a mi felderítőnk küldte. Mintha csak provokálnának minket.
A fényképet eltettem a táskámba ezt követően.
-Ezek a banditák nem egyszerű roninná vált zsoldosok. A madárházból, és a felderítőktől kinyert infókkal ki tudjuk következtetni, hogy hellyel-közzel hol lehet a tanyájuk ezeknek az illetőknek, mennyien lehetnek, és mennyire veszélyesek. Szóval az én javaslatom a következő lenne. -szóltam, majd a földre hajolva, egyik ceruzám írásra-rajzolásra alkalmatlan végével felrajzoltam tervemet.
-Sayuri, mivel te hoztad fel a madárházas dolgot, javaslom, hogy te menj el oda, és kérdezz körbe a bandáról, valamint Tamashika falu felől érkező jelentésekről. Kulcsszavak: zöld kard, szürke, turbános egyenruha, rablóbanda. Amíg te informálódsz, én a könyvtár felé veszem az utamat, és beszerzek egy aktuális térképmásolatot, amire mi magunk is jegyzetelhetünk, és felkészülhetünk vele egy esetleges rajtaütésre. Funari, a részedről én azt javaslom, hogy a legtöbbet azzal tudod tenni, ha a főkapunál kérdeznéd meg, jöttek-e Tamashika falu felől utazók, kereskedők, shinobik az utóbbi időben, illetve, hogy hallottak-e bármit is a faluba érkezőktől erről a bandáról. Szinte biztosra veszem, hogy lesz némi extra infójuk az ottani illetékeseknek is. A kulcsszavak nálad is érvényesek lennének.
Miután végeztem, felálltam, és társaimra néztem.
-Ha persze az ötlet mindenkinek megfelel, egy óra elteltével Funari várna minket a főkapunál, ahonnan útnak indulhatunk. Ha háromfelé oszlunk, könnyebben, és gyorsabban megszerezzük az infókat, mielőtt még útnak indulunk. Ha megvan minden, ami kell, akkor persze megyünk, és móresre tanítunk egy nagy rakás kóbor banditát. -arcomra egy rövid időre egy kis mosoly is kiült. Régen volt lehetőségem tervet készíteni, pláne, ha még figyeltek is rám. Ilyen pillanatokban remélem, hogy nem száll a fejembe, mint ahogy az szokott a legtöbb klánbelinél.
Biztonság kedvérét azért végignéztem csapattársaimon, végül tekintetem Funarin állapodott meg.
-Ellenvetés? Javaslat? Bármiféle hozzáfűznivaló a csapatvezérünktől?
Vissza az elejére Go down
Hyuga Genzo
Admin
Hyuga Genzo

Hozzászólások száma :
279
Join date :
2012. Feb. 07.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyHétf. Feb. 27, 2017 10:20 pm

Funari csendben hallgatja az ötleteiteket, majd amikor befejezitek, bólint egyet. Pár pillanatig csendben van, úgy látszik gondolkodik valamin. Végül újra bólint egyet és megszólal:
- Nagyjából azt mondtátok el, amin én is agyaltam... Sayuri, te elmész a madárházba és ott kutakodsz. Aenbiki, te pedig mész a könyvtárba és ott próbálsz szerezni egy térképet. Jómagam pedig szintén kutakodásba kezdek! Induljunk hát.
Ezt követően külön váltok és mind megpróbáltok némi információt szerezni.

Sayuri:
Amikor megérkezel a madárházba, kezdetben nem igazán akarnak segíteni neked, végül egy kunoichi azonban elárul neked némi információt:
- Nos, a legtöbb panasz Tamashika falutól északra érkezik. Néhány felderítő információja alapján van arra felé egy romos épület, de nem igazán látnak arrafelé mozgást. Szerintem én ott kezdeném először a keresést. Ha tényleg ott tanyáznak, akkor ott megtaláljátok őket. Ha pedig nem, akkor biztos ott lesznek valahol, csak találtok valamit.
Ezt követően a kunoichi tovább folytatja a munkáját és nem igazán szolgál új információval.

Aenbiki:
A könyvtárban azonnal tovább vezetnek téged az irattárba, ahol különböző térképeket vesznek elő. A legtöbb nagyon régi és mai viszonylatban hiányos. Végül megtalálják azt, ami nektek kell. Egy férfi valamilyen speciális technikával készít róla egy másolatot, amit átad neked. Mindez nagyjából egy órát vesz igénybe.
Ha a térképet megvizsgálod, akkor láthatod, hogy nagyjából két napi útra van tőletek a hely, de ha nagyon siettek, akkor másfél nap alatt meg van az út. Utána pedig jöhet a kutatás.


Miután vissza tértek a kapuhoz, látjátok hogy Funari azóta össze szedett egy hátizsákot, ami elég jól meg van pakolva. A tartalmát nem igazán látjátok, de ha szerencsétek van, akkor az útra készült fel.
- Nos, mit találtatok? - kérdezi vidáman. - Az őrök nem tudtak nekem segíteni a nyomozásban, bár szerintem egyszerűen csak nem akartak... Viszont a piacon szereztem némi infót. A falutól északra kell majd keresgélnünk, általában az északi út a legveszélyesebb. Szóval, ti mire jutottatok?


_________________________________________________
Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.
Vissza az elejére Go down
Yuko Sayuri

Yuko Sayuri

Hozzászólások száma :
43
Join date :
2016. Oct. 16.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyKedd Feb. 28, 2017 3:05 pm

Sayuri nemigen nézett a fotóra, amikor Aenbiki magyarázott az egyenruháról. Ő aztán hiába nézi, de azért a magyarázatot meghallgatta és nem mondott hülyeséget. Minél több szó esett arról, hogy nem nagyon próbálnak segíteni, annál inkább lett bosszús.
- Azért ez nevetséges. Elküldenek egy bűnbanda ellen nagyjából nulla információval. Értem én, hogy ők sem rajonganak az adószedőkért, de mégis csak a faluról állít ki negatív képet, ha ilyen hanyagul állnak hozzá. Ha adtak volna egy térképet és már rögtön odaadják a fotót ami van róluk, rég elindulhattunk volna.
Nem akart senkiről sem rosszat mondani, pedig megvolt a véleménye. Inkább megtartotta a további gondolatait magának erről és a madárházba ment informálódni.
- Ez is valami, legalább így már van hol elindulni. Köszönöm.
Minél több időt fecsérelt külön kutatásra, annál bosszúsabb lett emiatt. Mi van, ha pont emiatt követel az egész újabb emberéletet? Aztán meg rájuk fognak mutogatni, hogy miért nem siettek jobban?
Visszaindult a kapuhoz, ahol Funari már várta őket. Megvárta, míg mindkét társa ott van és akkor osztották meg egymással, mire is jutottak.
- A madárházban is azt mondták, hogy a falutól északra elterülő környékről érkezik a legtöbb panasz. Állítólag van ott egy romos épület. Gondolom arra céloztak, hogy az lehet a rejtekhelyük. Ugyanakkor azt is mondták, hogy nem nagyon láttak arra mozgást. Ebből én arra tudok következtetni, hogy vagy nincs ott semmi, vagy csak ha van alsó szintje, azt használják a banditák. Ha pedig a közvetlen környékén nincs mozgás, az is lehet, hogy van valami titkos bejárat, ami oda vezethet. Szóval lehet, hogy tényleg nincs ott senki, de kezdetnek megteszi.
Vissza az elejére Go down
Uchiha Aenbiki

Uchiha Aenbiki

Hozzászólások száma :
19
Join date :
2016. Nov. 24.

1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén EmptyPént. Márc. 10, 2017 6:55 pm

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy sikerült visszafognom azt az elégedetlenül kétkedő érzést, mely Funarival szemben merült fel bennem...
~Na ne...komolyan? ~jutott eszembe rögvest, ahogy Taifuuto kijelentését hallgattam. De legalább a "parancsokat" kiadta, így ennek megfelelően jártunk el.

Az én utam a könyvtárba vezetett, és, bár nem voltak magasak az elvárásaim, egy kissé megdöbbentett a katonai térképeink állapota, és életkora. Nem vagyok kifejezetten járatos ugyan a térképészet aprólékos rejtelmeiben, de még nekem is feltűnt, hogy ilyen alapanyagokból nem lesz egyszerű dolgozni.
Szerencsére a könyvtáros illetékesek segítőkészek voltak, és előkerítették, amire szükségem volt. Már éppen gondolkodtam azon, hogy vajon miképpen fog a falu akadályozni ismételten a küldetésünk teljesítésében, amikor is felajánlást kaptam rá, hogy készítsenek nekem egy másolatot.
-Ööö...természetesen, de mennyire is tart sokáig egy ilyen másolat készítése? -kérdeztem rá, de szerencsére a könyvtáros megnyugtatott, hogy csupán egy kevéskét rabolnak még az időmből.
~Na...erre kíváncsi vagyok! ~gondoltam rögvest, és mentem is, hogy szemtanúja lehessek ennek a másolási folyamatnak.
A könyvtáros rajztechnikája valami merőben szokatlan volt, de igencsak aprólékos, és gyors másolatot tudott készíteni belőle, így úgy véltem, hogy érdemes megfigyelnem alaposan. Miután végzett a művelettel, jómagam is megszemléltem, és összehasonlítottam az eredetivel.
-Kifogástalan. remélhetőleg minden hasznos részlet rajta lesz. -fejeztem ki elégedettségemet, majd megköszöntem hozzájárulásukat, és útnak indultam a városkapu felé, tervezett indulásunk helyszínére. Közben azon elmélkedtem, hogy amennyiben lesz rá lehetőségem, az elkövetkezendő küldetéseinken térképvázlatokat próbálok készíteni.
~Ha minden csapatban csak egyvalaki foglalkozna vele, már sokkal előrébb lehetne az egész falu...~

Mire a célhoz értem, volt lehetőségem alaposabban is tanulmányozni a térképet. Mielőtt azonban ebből bármit is megosztottam volna a többiekkel, az ő beszámolójukat hallgattam meg.
Funari egy picikét mintha többnek is látszódott volna, ahogyan azzal a rendesen megpakolt táskával várt ránk. Megvolt a gyanúm, hogy miképpen is tett szert rá, de arra nem gondoltam, hogy tényleg igazam is lehet: Funari mégis elment a piactérre, érdeklődni.
~Nagyon remélem, hogy nem akar majd közös kasszát is kezelni... ~zsörtölődtem magamban, de az enyhítette bosszankodásomat, hogy legalább infókat is tudott szerezni.
-Nocsak! Azt hiszem szerencsénk volt. Nekem általában sok dolgot szeretnek bevallani a kereskedők, hogy a portékájuktól megszabadíthassam őket. -reagáltam szárazon. -Miket pakoltál amúgy, ha szabad kérdeznem?
A kapuőrök közre nem működését már meg sem említettem, de szerencsére a Sayuri által a madárházban összeszedett infók megerősítették a Funaritól származóakat. Jó úton járhattunk.
Rajtam volt a sor, így elővettem a gondosan összehajtott térképet, kiterítettem eléjük, majd elővéve egy ceruzát, bejelöltem számukra az útvonalat, és a fontosabb helyszíneket.
-Hála az égnek, én is sikerrel jártam, bár a hírszerzésünk dokumentációja nem kevés kívánni valót hagy maga után... -jegyeztem meg enyhe bosszússággal, majd folytattam. -A falu, ha minden igaz a hivatalos útvonalon haladva körülbelül két napnyi járóföldre lehet. Erőltetett menetben mondjuk akár másfél nap alatt is eljuthatunk, bár, ha tényleg annyira veszélyesek, és szó szerint várják az érkezésünket, akkor nem javaslom, hogy fáradtan érkezzünk meg. Persze a feladat sürgőssége megint mást diktál, de ha sietünk, még aznap délután-estefelé odaérhetünk, és álcát felvéve kipuhatolhatunk némi infót a falusiaktól, amíg valaki feltérképezi a környéket.
Jómagam úgy véltem, hogy nem kéne publikussá tenni, hogy shinobik vagyunk, és reméltem, hogy ezzel társaim is egyetértenek.
-Amondó vagyok mondjuk, hogy induljunk útnak, és az éjszakai táborütésen megbeszélhetjük a másnapi teendőket. Végső célpont Tamashika, és persze a rejtélyes épület, valamint az északi kereskedőutak.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty
TémanyitásTárgy: Re: 1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén   1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén Empty

Vissza az elejére Go down
 
1. Fejezet - 2. rész Új utakon: Az erdő mélyén
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Naruto: Rise of the Ninja :: A Nagy Shinobi Nemzetek :: A Tűz Országa :: Küldetések, Kalandok a Tűz Országában :: Archívum-
Ugrás:  
Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Visszaélés jelentése | Legfrissebb megbeszélés